Kedves Olvasó!
Alább találod a 10 legfrissebb cikket a "Történetek-út közben" Menüpontból.
A többi új bejegyzés leggyorsabban a Nyitóoldal legalján baloldalon, "Az archívum" naptárban a kiemelt napokra kattintva érhető el.
Zarándoklat
2011.03.27
A Teremtő Atya az embert fejlődésének alakulása során különböző síkokra állítja. Ritka az olyan élet, ami töretlenül, egyenes vonalban halad előre földi célja és az öröklét felé. Ha elfogadom, hogy a Teremtő Kéz a teremtés óta nem pihen, akkor tudom, hogy akármi is történik velem, akármi is szakad rám, mindig nyílik előttem egy út. Mindig van számomra egy lehetőség. Lehet, hogy nehéz, lehet, hogy meredek és egészen biztosan súlyos megpróbáltatásokkal teli. Sokszor kínos lesz rajta járni, de mégis bizalommal léphetek rá, mert megint valami újat akar tőlem az Atya, a Gondviselő.
EGY - az út (Zarándoklat 2.)
2011.03.26
A KÉZ, ami a történetet írja, vezet engem. Csak teszem a dolgom és figyelek.
A szolgálat
2010.11.21
Ritkábban láttok engem földi szemetekkel, de érezhettek, akik rám nyitva vagytok, hogy veletek vagyok. Értetek is végzem ezt a szolgálatot....
Mintát hoztam, s bárhol dolgozom, lenyomatot hagyok. Nem jövök el sehonnan dolgom végezetlen, magamból egy részt mindig ott hagyok. Magyar vagyok...
...Ne az jusson eszükbe rólunk, magyarokról, hogy puszta, gulás, paprika…
Ruhák a szélben
2010.07.12
Behozom a szabadban száradt ruhákat. Magamhoz ölelem és mélyet szippantok beléjük. Szeretem. Egy hirtelen ötlettől vezetve odafordulok és megszagoltatom vele is. Tetszik neki. A szeme árulkodva mosolyog. Valami megnyílt megint. Belocsolom vagy ahogy mama mondaná, megszentelem a ruhákat...
Lássátok meg a Szépséget az elmúlásban!
2010.05.14
Ki írja a történetet? Ki fogja a kezünket, amivel írunk?
Aki az utat keresi, aki megmutatja, aki bevilágítja, aki rögökkel teleszórja, aki elsímítja, aki elárasztja, aki felszárítja, aki erőt ad hozzá, aki átvisz.... aki a legjobban szeret... végig, és az út közben...
Hosszabb-rövidebb szünet után újra megengedik, hogy leírjam a történeteket. Szeretettel osztom meg Veletek.
Vigasz
2010.05.13
Az igazi vigasz nem itt van. Itt csak vigasztalás és vigasztalódás van... Csupa önáltatás.
„Vigasztalás sok van. De vigasz csak egyetlenegy..."
Régi idők - mama és a csibék
2010.05.13
Olyankor egészen máshol vagyok. Ott, ahol nincs idő. Egyelőre csak az álomban… és az emlékezésben… egyelőre…De jó, hogy van emlékezet! Az érzékelés, a megtapasztalás mintegy dokumentálására… bekerül mind az örök kartotékba… talán regiszter szerint… hogy segítsen a megértésben… így még közelebb kerülni… hogy mi mind… hogy, akik voltunk, vagyunk… és akik majd utána… leszünk…
Ezt az írást mama emlékének ajánlom...