Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyarság csillagai

2008.12.06

PAKSI ZOLTÁN

A magyarság csillagai

 

A világ ősemlékezete őriz egy mítoszt, mely szerint az emberi lelkek, és persze az összetartozó lelkek, vagyis a nemzetek is, a csillagok világából érkeztek a Földre. Mindegyik népnek van egy csillaga, vagy csillagzata, amelyik az égi őshazát jelenti. A hagyomány szerint tehát a fényből származunk és nem a majomtól. (Az emberiség mai erkölcsi állapotát figyelembe véve ezt a darwini teóriát, szerintem a majmok kikérik maguknak.) Nos, a csillagok világából érkezett ember, bolygónkon voltaképpen egy iskolát jár ki. Kozmikus fejlődésünknek csupán egy szeletkéje a Földön eltöltött idő. Minden népnek, így a magyarnak is megvan a maga küldetése, feladata planétánkon.


A Földre érkezett embernek a Teremtő minden tudást megadott ahhoz, hogy feladatát elvégezze, majd visszatérjen a csillagok birodalmába. Ezt a tudást az égre írta, hogy mindenki láthassa, és soha ne feledje az isteni üzenetet. Még napjainkban is él ez a tudás. Tiszta, csillagfényes éjjelen az égre tekintő tiszta szívű ember lelkében felsejlik az emlékezés… A csillagok titkokat őriznek… Az igazi tudást tartalmazó, mindenki számára nyitott könyv, a csillagos ég. Ahogy mi, magyarok mondjuk, a MENNYBOLT.


Az égi bölcsességet szimbolikusan a csillagmítoszok, a népszokások és a népmesék őrzik. Meséinknek nem az volt a célja, hogy este, napszentülte után a gyermekek elaludjanak, hanem az, hogy az anyag világába belenőtt felnőtt éber maradjon!


A csillagtudás segítette a pásztornépeket, de nélkülözhetetlen volt az utazóknak, hajózóknak is. A csillagos ég ismerete segítette a tájékozódást. Azonban nem csak külső, földrajzi értelemben, hanem belső, spirituális értelemben is. Ismerkedjünk meg mi is az égi tájékozódás alapjaival!


Az égi egyenlítő az a főkör, mely északi, és déli félgömbre osztja az eget. Az északi égbolt jelenti a felső világot, a szellem birodalmát, míg a déli égbolthoz tartozik az alsó világ, mely a lélek, a spiritualitás, a titkok hordozója.


Az egyenlítőt 23.5 fokos szögben metszi az ekliptika. Az ekliptika asztronómiai értelemben a Föld Nap körüli pályasíkja. Mitikus értelemben ez a Napút, hiszen bolygónkról úgy látszik, mintha a Nap keringene a Föld körül. A Fény útja ez, melyen központi csillagunk bejárja a felső, és az alsó világokat is. Tavasz kezdetekor éri el Napunk az egyenlítőt, és indul el a felső égbolton. Egyre hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák. Hét csillagképet érint a felső égbolton. Ezek a Halak, a Kos, a Bika, a Nimród, (Orion) az Ikrek, a Rák és az Oroszlán.


Ősz kezdetekor újra eléri a Nap az egyenlítőt, de már az alsó égbolton halad tovább. Ekkortól rövidülnek a nappalok, és egyre hosszabbak az éjszakák. Itt is hét csillagképpel találkozik útja során. Ezek a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Kígyótartó, a Nyilas, a Bak és végül a Vízöntő. Az ekliptika jelképezi a cselekvés, a sors, lényegében az élet stációit. A karmikus körforgás megjelenítője, a misztikus tanok szerint.


Az ekliptika körforgásából azonban ki lehet lépni. Ennek lehetőségét jeleníti meg a Tejút. A Tejút a felső, és az alsó égbolton is metszi az ekliptikát, tehát fent, és lent is megvan a „megváltás” lehetősége. A magyar hagyomány számtalan névvel illeti a Tejutat. Jézus Krisztus útja, Hadak útja, Éjjeli kegyelet útja, Szalmahullajtó út, Istenek útja, Csaba királyfi útja, Táltosok útja, és a sort még lehetne folytatni. A Tejút nem csak a felemelkedés, kiemelkedés, hanem az „égi táplálkozás” lehetőségét is jelenti. Az ember szintje feletti, isteni energiák ezen az úton jönnek le az emberlakta világba. Az Istenek útjával azonban csak a beavatottak kerülhetnek kapcsolatba. A beavatást két csillagkép képviseli. Az alsó égbolton a Kígyótartó, míg a felsőn a magyarok ősapját megjelenítő Nimród…



Nimród, a magyarok ősapja. „Nagy vadász vala, az Úr előtt.” Valóban ő az égi vadász. Beavatói jelentőségét mutatja, hogy övcsillagaira épültek az egyiptomi nagy piramisok, de Magyarország szent helyén a Pilisben az összes csillagának van földi megfelelője! Csak az övcsillagnak hármasát említsük meg: Árpádvár, Rámhegy, Magashegy.


Nimród vállán tartja a Tejutat, íjával pediglen a Bikára céloz. Mikor a Nap kilép a Bikából, a termékenység csillagképe sötétben marad. Kettős üzenete van ennek az égi jelenetnek. Egyfelől lelövi, legyőzi a lehúzó erőket, másfelől azonban, mikor a Nap Nimród nyílvesszőt elengedő kezét érinti, akkor lövi vissza ősapánk a Fényt, a termékenység erőit a Bikába. Ezt hívjuk „újrafelfényesítésnek”. Ezzel mutat példát fiainak, Hunornak és Magyarnak.
A két fiú már a Tejúton álló Ikrek csillagkép, mely Nimród felett látható. A Tejút a folyó, melyen átkelnek, követvén a Csodaszarvast. A szarvas hátsó lábai az Auriga csillagkép. Mellső lábait a Perseus jeleníti meg, míg a fényes agancs a „W” alakú Cassiopeia csillagkép. A Tejút mentén vágtat szarvasunk, hogy hazavezesse az ifjakat. Előtte azonban leányokra lelnek a Fiastyúk csillagképében. A görög mitológiában, mely szkíta eredetű, ez a Pleiadok csillaghalmaz, mely az „istenek szerelmi fészke”!


A Csodaszarvas által kijelölt irányt követve jutunk el a Tejút túloldalára. Itt találkozunk a felemelkedő lélek jelével, a Turulmadárral! Ez az Aquila, vagyis a Sas csillagkép, mely Atilla királyunk történetét őrzi. Mellette a gyógyítás képességét, és az erőket kézben tartó Ophiuchus, vagyis a Kígyótartó beavatói üzenetével találkozunk, mely a magyarság egyik vezérlő elvét szimbolizálja. Ne feledjük, hogy Szent Koronánkon két orvos szent is látható, Kozma, és Damján személyében.


És végül megérkezünk a magyarság csillagzatához, a Nyilashoz. A Tejút tápláló energiáit lehet lehozni ebben a csillagképben. A Fény nemzésének titkát őrzi a Nyilas, hiszen irányába tekintve jutunk el a Tejút spirálgalaxis középpontjához. Itt, a középpontban találkozunk a táltosok titkával. Ahhoz a középponthoz érkezünk, mely szívként dobog… És minden egyes dobbanásból csillagok születnek… A kozmikus szeretet jeléhez érkeztünk, mely az igazi gyógyító erő, melyet a magyaroknak kell átadni, közvetíteni másoknak, hogy minden nép a Fény megjelenítője lehessen! Ehhez azonban a XXI. században is méltóvá kell válni.
A Nyilas csillagkép a törvény hordozója. Ez a törvény felette áll az emberi szintnek. A Nyilas a kiáradás üzenete is. A Tejút, tápláló, felemelő, gyógyító erőit hozza le, és árasztja a Nyilas. A figyelmes szemlélő azonban észreveszi, hogy átölelve őriz egy kisebb csillagkoszorút. Ez a „koszorú” a Déli korona csillagkép. Részben a Tejúton látható, tehát ő is az „isteni energiákat” képviseli, illetve hozza le. A Tejút beavató, Szent Koronáját őrzi a Nyilas, ahogyan az emberiség egyetlen Szent Koronáját a magyarság… Isten, álld meg a magyart!

 

Megjelent a Dobogó 2006. júniusi számában