Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TUDÁS nyitott könyve: a CSILLAGOS ÉG

2009.03.06

A TUDÁS nyitott könyve: a CSILLAGOS ÉG

Utazás az õsi asztrológia világában

„Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
Szerethet halhatatlanul.”

/József Attila/


A Nap látszólagos Föld körüli útja, a „tájékozódás megkönnyítése végett” tizenkét egyenlõ szakaszra lett osztva 2500 évvel ezelõtt. A szakaszokat az akkor mögöttük látható csillagképrõl nevezték el és emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Így „alkották meg” a tizenkét „õstípust”. Ezzel a lépéssel sikerült pont a lényeget, a csillagos ég fénnyel írt csodáját kirekeszteni az asztrológiából, hiszen az asztrológusok munkájában a csillagos ég már 2500 év óta nem használatos. A mai kor „csillagjósa” a tizenkét jegyet, a Napot, a Holdat, a naprendszer bolygóit, a bolygók egymással alkotott aspektusait és az úgynevezett házakat (életterületeket szimbolizáló jelölõ körívek) használja elsõdlegesen. Másodlagos szempontként figyelembe vehet egy-egy állócsillagot, de az égboltra már nem tekint.

Asztrológia. A szó elsõ tagja az „astro” csillagot jelent!!! A második a teremtõ ige, a „logosz”. Minden csillag élõ fény! Ezzel a fénnyel lehet alkotni, élni, teremteni! Milyen kár, hogy a modernnek nevezett asztrológia ezt már nem ismeri. A tizenkét jegyre alapozott mai asztrológiát - mint minden okkult rendszert - lehet fehér és fekete „mágiaként” is használni. A jelen kori asztrológiával nem az az elsõdleges probléma, hogy a csillagos ég titkait már nem ismeri, hanem az hogy túl sok fekete mágikus elem (pl.: ártó fényszögek, kártevõ bolygók, halál házak) került bele! Szerencsére egyre több asztrológussal lehet találkozni, aki képes úgymond fehérként használni a tudást. Nagyon meg kell becsülni õket, hisz még igen erõs a másik oldal!

Most azonban hagyjuk a jelent. Ugorjunk fel táltos paripánk hátára (õ is az égen látható) és utazzunk együtt a távoli múltba (és közeli jövõbe) ahol s amikor a csillagos égbõl, mint a fénnyel írt nyitott könyvbõl még tudtunk olvasni. „Porból lettünk, s porrá leszünk.” Igen! De ez a por csillagpor! Hagyjuk meg a mai tudománynak a majomtól származás eszmeiségét. Mi most az õsi tudás nyomvonalain még csak tapogatózva bár, de haladva tudjuk, hogy a lelkeknek égi eredete van! Minden embertársunk csillagközi, kozmikus utazó, akivel némi idõt töltünk a  Föld nevû bolygón, de életeken át tartó feladataink elvégzése után visszatérünk a Fény Birodalmába, illetve folytatjuk utunkat az Univerzumban…

Megérkeztünk egykoron a Földre. Néhány nép eredetmondájában a hetedik planétaként szerepel bolygónk. Nos, ha a naprendszeren kívülrõl érkezünk, valóban a hetedik! Elkezdtük munkánkat bolygónkon, melyben kezdetben aktív részt vállaltak „égben maradt” testvéreink is, bár ez a szerepvállalás a mai napig sem szûnt meg teljesen. Földi feladataink elvégzéséhez, a külsõ-belsõ spirituális tájékozódáshoz nyújt segítséget a Teremtõ által alkotott Fénykönyv, a csillagos ég. Napszentülte után, mikor felragyognak az elsõ égi tüzek, majd az éj beálltával ezernyi csillag tündöklése látható, az égre tekintõ embert átjárja egy különös, soha máskor nem tapasztalható érzés.  Szent áhítat ez, tisztelettel teljes borzongás… és vágy.  Mély, titkos vágy, hogy végre hazataláljon megérkezhessen. Oda. Fentre. Az ég látványa ébreszti fel, tudatosítja lelkünkben ezt az érzést. A csillagokra emelni tekintetünket bizony lelki, érzelmi, spirituális élmény. „Amint fent, úgy lent.” Az õstudás szerint aki az eget tudja, ismeri önmagát. Nem csak ezt az életet. Nem csak a pillanatnyi vágyait, érzéseit. Nem csak jelenlegi „jó és rossz” tulajdonságait, hanem érzi ezek múltját, eredetét, s már ismeri a távol közelségét, a jelenbõl születõ „jövõt” is.

Ó micsoda borzongató öröm asztrológiát tanulni! Megismerkedni a csillagos éggel. A Tejúttal, a csillagképek titkaival és az égi utak üzeneteivel! Felfedezni, ahogyan a hétköznapi élet összefügg az égi fényüzenetekkel! A régi idõk bölcsei, de a hajósok, az utazók és a pásztornépek is ismerték a csillagok járását. Ezt a tudást tájékozódásra használták. Tájékozódni a gyakorlati életben, de eligazodni a belsõ, ezoterikus világban is. A Nap fényével megvilágított nappalok a külsõ munkák, cselekvések ideje. A Nap fénye a fizikai szem elõl eltakarja a csillagokat. A belsõ látás azonban érzékeli, hogy központi csillagunk az ég melyik birodalmán halad át és annak mi az üzenete. Ez az üzenet jelenhet meg tetteinkben, munkáinkban.

Az éjszaka azonban már másról szól. Ez a pihenés, valójában a „belsõ cselekvés”, a misztikus erõgyûjtés ideje. Elalváskor a lélek kilép a testbõl és „munkáival”, tapasztalásaival kiegészíti, kiteljesíti a nappali élményeket. Az éj sötétjében válnak láthatóvá az égi õrtüzek, a csillagok. Õrtûzként hirdetik a fény tudását. Az éjszakai égbolt csillagábrái a belsõ világunknak üzennek. Belsõ, meditációs, révüléses feladatokat és lehetõségeket jelenítenek meg, melyek elvégzése, megélése által közelebb kerülhetünk valós otthonunkhoz, míg végül megérkezünk…

Az ég csillagainak üzenete hol az „éber”, hol az „álom” világának szól. Például õsapánk Nimród - csillagászati nevén Orion - mivel téli éjjeleken látszódik, ezért belsõ üzenetet hordoz. Nyári idõben a Nap fényétõl nappal nem látható az Orion csillagkép, viszont a nyári napfordulókor „érinti” a Nap, így akkor külsõ, vagyis hétköznapi életünkre utaló feladatokat jelképez.

Tekintsünk hát a csillagok világába! Képzeljük el az eget gömbként, melynek középpontjában élünk mi, a Földön. Az északi félgömb a felsõ világokat, míg a déli félgömb az alsó, belsõ világokat jeleníti meg. E kettõt az égi egyenlítõ, az equator köti össze, mely szimbolikusan a kozmikus egyensúly megjelenítõje. A földi egyenlítõ égre vetítésével kapjuk az égi egyenlítõt. Az equator mentén látható csillagképek a külsõ-belsõ egyensúly megalkotásának lehetõségét és feladatát „sugározzák”. (Ilyen a Cet, az Orion, a Sas stb.)

Megismertük az ég egyik láthatatlan fõkörét - az asztrozófusok szerint a Felettes Én jelképes útját - az égi egyenlítõt.

Paksi Zoltán


forrás: www.asztrozófia.hu