Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nő igazi arca - avagy - Szabadítsd fel önMAGad!

2012.03.18

A nő igazi arca
„Szabadítsd fel ÖnMAGad!”

„A Tantra a szív útja. A szív tana. Testi-lelki-szellemi felszabadulás. Egy saját felfedező út, mely a spirituális fejlődésen keresztül vezet valódi Lényünk megtapasztalásához. A Tantra arra tanít: engedd meg Magadnak, hogy felvállald, aki igazán Te Vagy. Azt a Csodát, mely születésed óta Benned él. Ehhez nem kell mást tenned, mint lelked lámpásával felfényesíteni azon részeid, melyek még felfedezésre, megtisztulásra és beintegrálásra várnak”.

E szavakkal köszönti olvasóit a hivatalos honlapon (www.tantranoikor.hu) a Tantra Női Kör háziasszonya, Tarjáni Linda. Inspiráló tanfolyamain pedig Namaste – üdvözléssel fogadja azokat a nőket, akik készen állnak felfedezni és kibontakoztatni istennői minőségüket. Hölgyeim, ideje felismernünk, mindennél nagyobb szükség van az Új Kori átalakulás során arra, hogy e női energiák felébredjenek, és átsimogassák a világot.

TL: A változások már valóban zajlanak. Soha nem látott intenzitással történnek bennünk és körülöttünk az események, ami egyaránt igaz egyéni és közösségi szinteken. Jelenleg még – meglátásom szerint – az öngyógyítás fázisában vagyunk, aminek következménye, hogy végre mi, magyarok is kezdjük felvállalni gyógyítói, tanítói hivatásunkat. Egyre többen mondanak igent lélekszintű vállalásukra, immár egyértelműen mutatkoznak az ébredezés jelei. Az előrejelzések szerint az önfelismerés, és az ennek következtében aktivizálódó konkrét cselekedetek még erősebben jelentkeznek március-április havában.

F: Te, aki elsősorban nőkkel foglalkozol, hogy látod: élünk a lehetőséggel? Ébredezünk?

TL: Határozottan! A belső hang egyre többünkben és egyre erősebben szól – itt egyaránt beszélhetünk nőkről és férfiakról -, sürgetve, hogy megfejtsük, kik vagyunk, és hol a helyünk a világban. Ez az év nagy lehetőség számunkra! Ideje, hogy az egót végre háttérbe szorítsuk, befelé hallgatózzunk, hiszen 2012. december 21-től immár ténylegesen Aranykort írunk, vagyis átlépünk a Kapun, a szív-korszakba. Azt azonban nem árt az emlékezetünkbe vésni, hogy „elszállnunk” sem bölcs, a fizikai síkon való helytálláshoz szükségünk van az egónkra, az elménkre – csak persze nem mindegy, hogy ki kit irányít.

F: Hogyan vészelhetjük át biztonságban ezeket a változásokat?

TL: A fájdalom akkor jelentkezik, ha szembeszállunk az isteni renddel. A pacsirta pontosan tudja, hogy mikor fakadjon dalra, vagy mikor jó párt keresnie, hiszen harmóniában él a természettel, érti annak üzeneteit. Az ember is a természet része, benne is ugyanez az isteni tudatosság él, csak az egónk elnyomja a belső hangot, így azt sem halljuk meg, hogy mire van igényünk, mit szeretnénk igazán. Az elménk folytonos akarása az, ami a jelenlegi káoszt okozza. Meg kell tanulnunk használni az inspirációnkat, az intuíciónkat, azaz a női energiákat életre kelteni és működtetni ahhoz, hogy az életfeladatunk mentén haladhassunk.

F: Az egyensúly állapotáról beszélsz?

TL: Természetesen. Ha a szívünkre hallgatunk, megérkezünk a középpontunkba. Mindig az egyszerűség a tiszta út. Éppen ezért, ezekben a viharos időkben különösen jelentős szerepet tölthet be az életünkben a meditáció. Önmagunk kiürítése – legalább napi néhány percre – elengedhetetlen, ha kapcsolatba szeretnénk lépni a lelkünkkel azért, hogy egyértelmű útmutatást kaphassunk arról, merre tovább. Csak az elengedés ad teret arra, hogy a friss energiákat befogadhassuk. Fontos, hogy a változást, ami zajlik, mindenképpen pozitívan érdemes felfogni. Komoly lehetőség ez az időszak számunkra, akár több évezredes béklyókat ledobhatunk magunkról, ha meglovagoljuk az érkező energiahullámokat.

F: Mi lesz azokkal, akik nem hisznek abban, ami zajlik?

TL: Ők is megélik mindezt, hiszen a korszakváltás valamennyiünket érint. Számukra sajnos különösen fájdalmasnak ígérkezik a törvényszerűen bekövetkező változás, méghozzá minden szinten. Az ellenállás csak időhúzás és nehezítés. Azt kellene meglátni, hogy végre eljött az idő arra, hogy véget vessünk a szenvedéseinknek. Lényeges tudatosítanunk önmagunkban, hogy mindaz, ami fáj, tudatlanságunk miatt van így. Valójában minden értünk dolgozik. Bölcs úgy megélni ezt a lehetőséget, mint ajándékot, azaz tudatossággal tekinteni mindarra, amit kapunk. Az elfogadás azt jelenti, hogy tudjuk, minden isteni rendben történik, és így természetesen a felébredésünket szolgálja.

F: A földelés mennyire feladat ezekben az időkben?

TL: Kiemelten fontos tennivalónk. Ne feledjük, az alsó csakráink is részei a teljességünknek, ezért azokat is működtetnünk szükséges ahhoz, hogy tökéletesen megélhessük önmagunkat. A bőség kivirágoztatásához hozzátartozik az anyagi sík, a test élvezete is.

F: Ez sokaknak – főként spirituális körökben – komoly kihívást jelenthet.

TL: Nekik (is) ajánlom a tantrát, ami jelentősen segíti az önfelébredési folyamatot, úgy, hogy a fizikai tevékenységeket, a szexualitást is szentségbe emeli. Ha valaki a tantra-életfelfogást beülteti a mindennapjaiba, annak az élete meditációvá válik. A tantra ugyanis – sok vallással ellentétben – nem megtagadja a fizikai sík élvezeteit, hanem magasabb szintre emeli azokat, ezzel is elősegítve a megvilágosodás folyamatát. Számtalan nő számára a szexualitást megélni küzdelem, a múltból hozott szégyenérzet, bűntudat ugyanis „piszkosnak” ítélteti meg velünk a „test dolgait”. Ám az, aki megtagadja a testiséget, az életerőt fojtja el, ami létezésünk alapja. Ezen életenergia felszabadítása alapvető feladata a nőknek ezekben a zűrzavaros időkben.

F: Mi is az a női erő? Sokat hallani manapság ezt a kifejezést.

TL:  Mi, nők a gyökércsakránkon keresztül állandó kapcsolatban állunk Földanyánkkal. Az erőnk a szívünkben lakozik. Ebből az energiából születik a magabiztosságunk, a stabilitásunk, az ősbizalmunk. Ezzel az erővel nem lehet visszaélni, csak megélni lehet, és kell is, ha gyógyítani szeretnénk önmagunkat és szeretteinket. Fontos, hogy ezt a különleges energiát be tudjuk emelni a mindennapjainkba – a párkapcsolatunkba, a szexualitásunkba, a gyermeknevelésbe, a konyhai teendőinkbe. Ha ugyanis a nő ismét beintegrálja ezt az erőt az életébe, át tudja adni a férfinak is, ezzel egy magasabb tudatállapotba emelve őt, és persze önmagát.

F: Melyek a konkrét teendőink?

TL: Az első lépés a nő számára (is) mindenképpen az öngyógyítás, a lélek és a test együttes felszabadítása. A Tantra Női Körben ezen dolgozunk, közösségben, egymást inspirálva. Szerintem lényeges, hogy guruhoz, mesterhez, tanítóhoz már csak akkor forduljunk, ha eldöntöttük, hogy változni, változtatni szeretnénk, máskülönben a spiritualitás árama könnyen tévútra sodorhat bennünket.

F: Mennyire sürget az idő bennünket?

TL: Meggyőződésem, hogy egy gyors lefolyású, néhány hónapos folyamatról van szó. Azt látom, ha a nőkre tekintek, hogy többségük nem hagy időt önmagára, kimerült és túlhajszolt. Nincs honnan töltekeznie, nincs miből merítenie, és ezt a szomorú állapotot megsínyli a párkapcsolat, a család is. Nagyon fontos és sürgető, hogy a nő képes legyen felfedezni saját szeretetforrását, azaz megtanuljon „boldogasszonnyá” válni, hogy szeretteit is boldoggá tehesse. Ehhez azonban ki kell lépni az áldozatszerepből, el kell csendesedni, rá kell hangolódni a szívre. Ha ez megtörténik, már nincs miért aggódni, az áramlás örömteljes (ön)felfedezésekben gazdag lesz. A spirituális érettség ugyanis nem azon múlik, hogy hány könyvet olvastál el, és hány tanfolyamon vettél részt, hanem hogy mennyire ismered és szereted önmagad.                                                                                                                                                                                                                        Újságíró: Cs. Szabó Virág