Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


WM. Paul Young: A VISKÓ

2012.05.11

Részlet a könyvből:

 

-Jézus pontosan megmutatta az én szívemet. Szeretlek téged, és hívlak, hogy te is szeress engem.
-De miért pont engem?...miért fárasztanád magad, hogy ilyen kitartóan próbáld elérni a szívemet?
-Mert a szeretet már csak ilyen. Ne felejtsd el, én nem tudni szeretném, hogy te mit fogsz tenni, vagy hogy milyen döntéseket hozol. Én már tudom. Tegyük fel, hogy én próbállak téged tanítani arra, hogyan tudod megvalósítani, hogy nem rejtőzöl hazugságok mögé –
no ez persze csak színtiszta elméleti példa. És mondjuk, én tudom, hogy negyvenhét helyzetre illetve eseményre van szükséged ahhoz, hogy valóban meghalld, amit mondok, vagyis hogy elég tisztán hallj engem ahhoz, hogy egyetérts velem, hogy változz és változtass. Amikor tehát az első alkalommal nem hallasz meg, én ettől nem frusztrált vagy csalódott leszek, hanem nagyon is lelkes! Már csak negyvenhat alkalom van hátra… És ez az első alkalom lesz az egyik építőköve a gyógyulás hídjának, amelyen egy napon áthaladsz.
-Értem, és most bűntudatom van.
-…ez az egész nem a bűntudatról szól, de tényleg nem! A bűntudat soha nem lesz a segítségedre, hogy szabadságot találj bennem. A legtöbb, ami tőle telik, hogy űz-hajt, hogy külsőleg még keményebben próbálj megfelelni valamiféle etikai elvárásoknak. Engem viszont a belső érdekel.
-…a hazugságok mögé való rejtőzésről beszéltél. Azt hiszem ezt tettem egész életemben.
-Édesem, te egy igazi túlélő vagy. Nincs miért szégyenkezned… Az élet is megsebzett. A hazugságok jelentik azokat a megoldásokat, ahová egy ilyen túlélőnek, mint te is, a legkönnyebb futnia. Ez egyfajta biztonságérzetet nyújt, olyan helyet, ahol senki mástól nem kell függened, csak önmagadtól. De ez egy nagyon sötét hely, ugye?
-Iszonyúan sötét.
-De hajlandó vagy-e feladni a hazugságok által ígért hatalmat és biztonságot? Ez itt a kérdés.
-Hogy érted ezt?
-A hazugságok olyanok, mint egy kis erődítmény, belül biztonságban, és hatalommal bírónak érezheted magad. A hazugságokból épült kis erődítményeden keresztül próbálod irányítani az életedet és manipulálni másokat. De az erődítményhez falakra van szükség, tehát építesz néhányat. Ezek a te hazugságaid igazolásai. Tudod, mint amikor azért teszel valamit, hogy ezzel megoltalmazz valakit, akit szeretsz, hogy ne kelljen fájdalmat éreznie. Bármi megteszi, csak hogy ne legyenek kellemetlen érzéseid a hazugságok miatt.
-De én pontosan azért nem beszéltem Nannek a levélről, mert ez hatalmas fájdalmat okozott volna neki.
-Látod? Erről beszélek. Igazolod magad. Amit mondasz, az egy arcátlan hazugság, csak nem látod. Akarod, hogy megmondjam neked, mi az igazság? Az igazság az, hogy valójában azért nem beszéltél Nannek a levélről, mert meg akartad őt óvni a fájdalomtól. A valódi ok az, hogy féltél szembenézni azokkal az érzelmekkel, amelyek felszínre kerülhettek volna, akár Nan részéről, akár a te szívedből. Az érzelmek megrémítenek téged. Azért hazudtál, hogy magadat védd, nem pedig Nant! És ráadásul az ilyesfajta hazugság érzéketlen is. Nincs benne semmi szeretet. Te ezt a Nannel való törődésnek nevezed, de a hazugságod valójában akadállyá vált a ti kapcsolatotokban, és Nan velem ápolt kapcsolatában is. Ha elmondtad volna neki, akkor talán most ő is itt lenne velünk.
-Azt akartad, hogy ő is eljöjjön?
-Ez a ti döntéseteken múlott volna, ha valaha is lehetőséget kap ennek a döntésnek a meghozatalára. Az eredmény az, hogy nem tudod, mi lett volna, mert olyan nagy igyekezettel „óvtad” Nant.
-És akkor most mit tegyek?
-Elmondod neki. Szembenézel a félelemmel, amit az kelt benned, hogy elő kell bújnod a sötétségből, és mindent elmondasz neki, bocsánatot kérsz tőle és megengeded, hogy a megbocsátása meggyógyítson téged. Kérd meg, hogy imádkozzon érted! Vállald az őszinteség kockázatát! És amikor megint elfuserálsz dolgokat, megint kérj tőle bocsánatot! Ez egy folyamat, édesem, és az élet eléggé valóságos akkor is, ha nem homályosítjuk el a dolgokat hazugságokkal! És ne feledd: én nagyobb vagyok, mint a te hazugságaid! Nem képesek megállítani engem. De ez nem teszi azokat igazzá, és nem akadályozza meg, hogy károkat vagy sérüléseket okozzanak másoknak.
-És mi van, ha nem bocsát meg nekem?
-Ez a hit kockázata. Nem azért vagyok itt, hogy elmondjam neked, hogy Nan meg fog neked bocsátani. Előfordulhat, hogy nem fog, vagy nem tud, de az én benned lakozó életem felvállalja a kockázatot és a bizonytalanságot, hogy a saját döntéseid által átformáljon téged igazmondóvá, és ez egy csoda lesz – hatalmasabb, mint amikor valaki feltámad halottaiból.
Az emberek nagyon szívósak tudnak lenni, amikor képzelt függetlenségük kincseit védelmezik. Halmozzák, aztán vasmarokkal szorongatják betegségeiket. Önazonosságukat és értéküket az összetörtségükben találják meg, és utolsó csepp vérükkel is készek ezt védelmezni. Nem csoda, hogy a kegyelem ily kevéssé vonzó számukra. Ebben az értelemben te is megpróbáltad belülről bezárni a szíved ajtaját. De nem sikerült, mert az én szeretetem sokkal nagyobb a ti ostobaságotoknál. Felhasználtam a te döntéseidet, hogy azokat tökéletesen beillesszem az én terveimbe.
-Ha jól értem a saját önzőségünk következményei alkotórészei annak a folyamatnak, amely véget vet az öncsalásunknak, és segít abban, hogy megtaláljunk téged. Ez az oka annak, hogy nem akadályozol meg minden gonoszságot?
-Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Senki sem tudja, milyen rémületes dolgoktól mentettem meg a világot, mert az emberek azt nem képesek meglátni, ami soha nem történt meg. Minden gonoszság a függetlenségből fakad, a függetlenség pedig a ti választásotok. Ha egyszerűen érvényteleníteném a függetlenségetekben hozott összes döntéseteket, a világ, ahogyan ismered, megszűnne létezni, a szeretet pedig elveszítené az értelmét. Az a világ nem egy játszótér, ahol az összes gyermekemet a gonosztól elzárva tartom. A gonosz ennek a világkorszaknak a zűrzavara, amivel hozzám jöttetek, de a végső szó nem az övé. Most hatással van mindenkire, akit szeretek, azokra is, akik követnek engem, és azokra is, akik nem. Ha megszüntetném az emberek döntéseinek a következményeit, akkor a szeretet lehetőségét is megsemmisíteném. A kikényszerített szeretet egyáltalán nem szeretet. Azért nehéz ezt felfogni, azért nincs ennek értelme számodra, mert annyira kicsi a rálátásod arra, mit is jelent valójában embernek lenni. Te és ez a teremtett világ hihetetlenek vagytok, akár érted ezt, akár nem! Minden képzeletet túlszárnyalóan csodálatosak vagytok. Csak azért, mert szörnyű és pusztító döntéseket hoztok, nem jelenti azt, hogy így kevesebb tiszteletet érdemelnétek azért, akik természeteteknél fogva vagytok: azaz az én Teremtésem koronája, és az én szeretetem középpontja. Ezen kívül ne feledkezz meg róla, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a Teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai. Ezek szintén a ti döntéseitek eredményei, és minden egyes döntés számít, még a titkon hozott döntések is. Tehát kinek a döntéseit kellett volna érvényteleníteni? Talán nem is kellett volna a világot megteremtenem? Lehet, hogy meg kellett volna állítanom Ádámot, még mielőtt a függetlenséget választotta? Mi a helyzet a te döntéseddel? Követelitek a függetlenséget, de aztán nyafogtok, hogy annyira szeretlek titeket, hogy meg is adom nektek? Az én terveim és céljaim nem a saját kényelmemet és nem is a tiedet szolgálják. Az én tervemben mindig és kizárólag a szeretetem nyilvánul meg. Az a célom, hogy a halálból életet munkáljak, az összetört életekből szabadságot, és hogy a sötétséget világossággá változtassam. Amit te dzsumbujnak látsz, azt én fraktálnak látom. Minden dolognak ki kell bontakoznia, még akkor is, ha ez mindazokat, akiket szeretek – még a hozzám legközelebb állókat is – szörnyű tragédiák közepébe helyezi is.

A viskó kapható a Libri Könyváruházban