Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bagdhy Emőke - a női princípiumról

2016.01.02

„Amikor női és férfi mivoltunkról beszélek, akkor princípiumokról is szólok. (…) Mi is a nő fő feladata az életben, amire szervei fölkészülnek? Amint azt Carl Gustav Jung svájci lélekgyógyász elénk tárta, a befogadás és a gyermek kihordása. (…) A nő nembeli beteljesülése az anyaság. (…) Milyenek is vagyunk mi, nők, amikor kinyílik bennünk a szerelem? Ilyenkor válik nyilvánvalóvá a női magfunkció, amire vágyunk: az érzelmi mágneshatás, a vonzás, a befogadás, a gyermek türelmes kihordása, a gondoskodás, az otthon ígérete. (…) Mi, nők magunk mellé, fölé helyezzük párunkat, hogy védjen és szeressen meg minket. (…) Ez az alárendelődő, szeretetteli odatartozás, amely határtalanul átadja magát, nem félve, hogy önmagát kiszolgáltatja, és rábízza magát a férfi szeretetére, ez a tiszta nőiség megnyilvánulása. (…)

Eredetileg a nők választójogáért küzdöttek, nem az uniformizációért, amelyben egy nőnek életvezetésében, munkájában férfivá kellene válnia, hogy azonosan értékeljék. Ha az »emberi norma« a férfi érték, akkor a nő átveszi a férfi szerepét, így »kevesebbé« teszi a férfit. (…) Az egyre nőiesebbé váló férfiak és egyre férfiasabbá váló nők világa az uniformizálódás rémképét vetíti előre, amelyben az »egyenrang« a szerepek összemosásából következő nemi szerepfosztottság. (…)

A fogyasztói társadalom nemi különbségektől függetlenül a munkát és annak produktumát állítja a középpontba, mint vezető értéket. (…) A férfiszerepek és mércék általánosak, férfira-nőre egyaránt érvényesek. Közös elvárás a siker, a növekvő eredményesség, a versengés és a győzelem. (…)

A nembeli lényeg (anyaság, családépítés) funkciói nem képviselnek társadalmi értéket. Férfisorba szomorodik a versengő lény, feminista lehet belőle. Az esélyegyenlőségi küzdelem is rossz vágányra fut, ha ez nem az általános, humán méltóságért, egyenértékűségért harcol, hanem a nő férfimércékért és -értékekért verseng. (…)

A telekommunikáció is óriási hatást tesz a közgondolkodásra, a világképünket alattomosan és manipulatív módon képes megváltoztatni. Olyan női és férfiideálok képét sugallja, amelyeket gyermekeink magukra nézve kötelezőként szívnak be. Ez a hatás a lánygyerekeknek is azt az üzenetet küldi, hogy legyél olyan sikeres, mint egy férfi! Ebből alakul ki a szinglikultúra. (…) A szingliség üzenete, hogy nincs szükségem rád, zavarsz engem az érvényesülésben. Ha az életemben, a közelemben vagy, akkor rivális lehetsz. A »keménylelkű« nő magánya mégis fájdalmas egyedüllét. Miközben egyedülálló életre rendezkedik be, és lenézi a »gyenge férfit«, a lelke mélyén vágyódik az igazi társ iránt, de úgy érzi, nem talál szövetségest.” (In: Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?, Kulcslyuk kiadó, 2013 Budapest, pp. 139-176.)