Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyógyítás Szív-hanggal

2008.09.17



Az emberi földi lét értelme a Lélek fejlődése, a tanulás. Ahogy minden teremtett lélek célja, úgy az emberé is, hogy visszataláljon, visszatérjen eredőjéhez, Teremtőjéhez, a Forráshoz. Az esőcseppek ér, patak, folyó, folyam sodrásával a tengerbe sietnek, ahonnan párolgással ismét felhő, majd eső formájában újra és újra körbejárnak. Az őszi levél is aláhull a fa tövére, éltető komposztként szívódik vissza, és újul meg újra tavaszi rügyfakadáskor az új levél. Velünk, emberekkel sincs ez másként. De ahhoz, hogy hazataláljunk, hosszabb-rövidebb utat teszünk meg, ki-ki a maga ösvényét járva.

 

Utunkon a tanulás sohasem fájdalommentes. Főleg emberi kapcsolataink miatt/által élünk meg lelki szenvedést. (A testi fájdalmat most kihagynám, bár az is kapcsolódik a lelki folyamatokhoz, a lélek anyagba kötöttségéhez.) Fáj a szívünk. Mondja a magyar. Pedig a szív nem fáj. A lélek vergődik odabent. A szeretetlenség az, amitől "fáj" a szív. A szeretetlenség nem más, mint maga a FÉL-elem. A szeretetteljes ember nem FÉL, hanem EGÉSZséges lélekkel áll az élet kihívásai elé.

 

Félelmet élünk meg, mikor a lassan kibomló értelmű csöpp babánkat azért féltjük, nehogy elveszítsük. Akár ténylegesen - egy zsúfolt tömegben - akár betegség, baleset miatt. Ránk bízta a Teremtő, hogy felneveljük. De vajon jól csináljuk-e? Eléggé szeretjük-e? Ha megbetegszik, a félelem elbizonytalanít: gondatlanok voltunk, nem vigyáztunk rá eléggé? Jó anyák vagyunk-e? Ugye, mind átéltük ezt, anyatársaim?

 

Ezt a félelmet ültetjük át éteri tisztaságú, abszolút isteni szeretettel érkező magzatunkba, újszülöttünkbe. Ezek a kicsinyek, míg el nem "rontjuk" őket, ugyanazzal az őszinte szeretettel érkeznek családjukba, ahogy a Teremtő Fény jött el hozzánk. Ez ugyanaz, amit az Atya érez irántunk, gyermekei iránt. És amit nekünk kellene éreznünk Őiránta. De többségünk nem ezt teszi.

 

A FÉNY ellentéte a Sötétség. Ők ketten együtt az egész. Mint két ellentétes pólus. Ellenkező energia. Pozitív és Negatív. A FÉLelmet a sötétség oltotta belénk. Ettől kell megszabadulnunk. Ha megnyitjuk a SZÍVünket, ha megtanulunk a szívünkkel látni, megtaláljuk a SZÍV-SZERETETET. És le tudjuk győzni a FÉLelmet és a Sötétséget.

 

És akkor jobbá válnak kapcsolataink, mert tudunk már szeretni. Elsősorban önmagunk elfogadásán keresztül tanuljuk meg magunkat is szeretni. Majd ezt kiterjesztjük másokra is. A mai emberek többsége becsapja önmagát. Azt mondja "szeretlek". Pedig ez nem AZ. Ez csak hasonlít hozzá. Egy múló állapot. Ma szeretlek, holnap haragszom vagy elválok tőled. Vagy szenvedek és magányosan élek melletted. Az igazi SZERetet olyan állapot, amit ha elérünk EGY-SZER, nyomban rászokunk. És nem nyugszunk, amíg újra rá nem találunk. És ha megint megtaláltuk, nem engedjük el többé. Nem engedhetjük el! Mert ez a SZER-etet, etet, ÉLtet minket. Életet ad, jobbá tesz.

 

Ha megtanulom (nem eléggé! hanem) JÓL szeretni gyermekemet, és ha félelem (azaz féltés, féltékenység, sajnálat, bírálat, vád, ítélet, irigység, gőg stb) nélkül tudok már szeretni, ő sem fog már félni, ő is tud majd szeretni. A szeretetet többszörösen kapjuk vissza, ha őszintén és jól csináljuk.

 

A félelem, azaz a sötétség negatív, emésztő, romboló energiái minden sejtünkre hatnak. Ahogy az igazi, meghitt, elengedett pillanatokban a magunk helyén (tóparton, forrásnál, erdőben, hegycsúcson, tengerparton vagy akár úszva, repülve...) érezzük, hogy minden porcikánk ellazul, boldogság tölti el, és nem tudatosul ugyan, de ilyenkor SZERETjük magunkat és szeretetteljesek vagyunk, ekkor a sejtjeink anyagcseréje is javul. Az elengedettség boldog állapotában, mikor elengedünk minden rossz energiát, feladunk minden görcsös beidegződést, beindul az öngyógyítás. A SZERETET emel minket ebbe az állapotba. A pillanat és önmagunk szeretete.

 

Ezt előidézni képes a zene is. És ezt ki tudja váltani egy megnyugtató, boldogító HANG is. A gyermeknek az édesanyai suttogás. Sőt, az anyai szívdobogás, a SZÍV-HANG is. Ma már közismert, műszerrel is kimutatták, hogy az anyai szív dobogását hallva javul a beteg csöppség állapota, a síró gyermek gyorsan megnyugszik. Az ANYA-SZÍV-HANG-ja lecsillapítja, mintegy kioltja a negatív energiákat. SZÍVVEL-LÉLEKKEL teszi ezt. Csodálatos MAGYAR nyelv! ANYAI SZÍV HANG! Hallgassunk hát a szívünkre! Tanuljunk meg látni vele! Jobbá váló emberi kapcsolatainkon és öngyógyuló testünkön keresztül mi magunk is jobbak leszünk! És mivel hozzáadjuk a mi Jó részünket, ettől jobb lesz a világ. A Teremtő Fényhez kerülünk közelebb. De addig még sokat kell tanulnunk.

 

Az ANYAI SZÍV HANG-ot előidézhetjük a tibeti tálnak nevezett tállal végzett HANG terápiával. Ismét az anya-magzat kapcsolatot hozom példának. Az anya szívhangja az anyaméh áldott oltalmában fürdő magzathoz a magzatvíz és az anya összes sejtjének rezonanciája által jut el. Gondoljunk a nyugodt tófelszínre dobott kavics jelenségre. Ugyanezt idézi a HANG-TÁL is. A testünk 70-80%-át alkotó vízre, minden sejtünk vízmolekulájára hasonlóan hat, mint az anyai szívhang a magzatra. Megnyugtat, felold, szinte feloldoz kötöttségünkből. Megfélemlített, görcsös, blokkolt sejtjeink jobbá válnak. Javul oxigénellátottságuk, javul anyagcseréjük, oldódnak az energia blokkok. Ebben a gyermeki állapotában, a Tudat kikapcsolása révén mélyen ellazult, elengedő, elfogadó, a Teremtő Szeretet iránt befogadó minőségbe kerülünk TESTESTŐL-LELKESTŐL.

 

Leegyszerűsítve: a TUDAT kikapcsolásával mélyen relaxált állapotba kerülünk, és felidézzük a magzati vagy újszülöttkori állapotot. Visszautazunk földi-teremtő-szülőanyánk ölébe. Ez csodálatos élmény. Ez az öntudatlan, Én-tudatlan állapot az, amit keresünk ebben a terápiában. Ez az, ami teret enged a SZÍV-LÉLEK energia kiteljesedésének, a SZERETET energiablokk oldásának és a görcsös TEST öngyógyulásának.

 

hangadohirek@gmail.com


Szeretettel

Katus