Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fény a zsilipen túl

2009.01.08

 

 

Kedveseim, lélek-testvéreim, gyermekeim, fény-szerelmeseim!

 

 

A csillaghullás közepette az út kijelölve.

Lelkünk e Tér/Idő fogságból olykor kiszabadulva, a zsilipen átúszva-átrepülve új világokat képes teremteni, amik régi-új virágokként bomlanak ki és jelenülnek meg lelkünk vetítővásznán. Mindez belőlünk árad. Egy helyben maradunk, miközben világokat járunk be. Testünk alig mozdul, míg heteket, hónapokat, éveket, sőt életeket élünk meg, evilághoz rögzült időérzékünk szerint. 

 

Ezek a kirándulások hol álomban, hol ébren  vagy révülve, látomásban, üres pillanatokban merengve történtek eddig. Felkészítések. Fájdalmasok olykor, mint minden kemény tréning. A testelhagyás felkészítései. Fejfájások, gerincfájdalmak kísérhették, amik "ok" nélkül jöttek, s ugyanúgy múltak akár több órás vagy napos kínzó meglétük után. Tudjuk, hogy edzettek, erősítettek, tanítottak minket. A testi szenvedésben a lélek csak emelkedhet. Ezek mind hozzászoktattak, hogy sem merülés, sem repülés nem foghat már ki rajtunk.

 

Ez a földi lét anyagbazárt lényünknek most keszonkamrája. Ha nyílik a zsilip, szétszórhatjuk ÉN-ünk szivárványszíneit, s egyszersmind összegyűjtjük összes létünk, minden létezésünk fényeit EGY Egységbe, EGY TE(L)JES, világító fehér FÉNYbe. A felébredetteknek ez már a főpróba, hogy szétszórt lényük EGY-séges FÉNY-testté válva hazataláljon, hogy újra szétoszthassa ÉN-MAGját a MIND-ÉN-ségbe, az ÖRÖK-létbe. HAZA.

2009. január 11-én az ÉGI ZSILIP újra nyitva.

 

A FÉNY ÁLDÁSA VAN VELETEK!

 

/2009. január 4. 0 óra 30 perc/

Lejegyezte Katus