Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan szeressünk Népet, Szülőföldet?

2014.01.08
Én az élet Urától az apró részletek meglátását kérem, azt, hogy ne a nagybetűs Népet vagy a nagybetűs Szülőföldemet szeressem, hanem azt az embert aki éppen mellettem van, azt a szurtos, rosszcsont gyereket, akinek újból el kell magyarázni, hogy miért jó jónak lenn, és azt a négyzetméter földet, melyen állok, meg az útszéli árkot, melyet a tavalyi gaz rútít el. Igen, sokszor a nagy egész mögött nem látjuk meg a személyes, botladozó életet, azt a kis feladatot, melyet jósággal felvállalhatnánk, elvégezhetnénk. Olyan könnyű szeretni nagy szavakkal a drága Szülőföldet, de azt a négyzetmétert ott az út melletti árokban megtisztítani, és egy ragyogó szép virággal beültetve feldíszíteni már nem akarom. 
Ősi bölcs mondás, hogy az ezer kilométeres út is egy lépéssel kezdődik. Ha elakarunk indulni a szeretet útján, akkor minden embert külön külön, és drága szülőföldem minden egyes négyzetméterét külön külön is kell szeretnem. Csak az egymás után sorjázó lépésem csordogáló folytonossága képes megálmodott célomhoz eljuttatni, nem lehet egyetlen lépést sem megspórolni. Ha szereted szülőföldedet melyből vétettél, kezd el szeretni a házad ablaka alatti kis kertedet, udvarodat, otthonod környékét, azt az utat, s annak mentét, mely testvéredhez vezet, szeresd, de ne plátói légiességgel, hanem tettekkel! Szeretetedből tettek fakadjanak, s lépted nyomán tűnjön el a sok száraz tavalyi gaz, s helyettük virág nyíljon azon a földön, melyet őseid is tapostak! Olyan könnyű szeretni az arc nélküli népet, de mihelyt személyes vonásai lesznek hőn szeretett nemzetünknek, megtorpanunk! Az a koldus mely melléd szegődik mind a kóbor kiskutya, nem arra vár csupán, hogy egy csontot odalökj neki, hanem arra, hogy szereteteddel segíts megtalálni az értelmes életet, hogy jóságod fényében a benne szunnyadó értékek szárba szökelljenek! Testvéred azt kéri, sokszor öntudatlanul, hogy számára te légy a szőlőtőke, melyen ő a te jóságodból fakadó, érett, finom fürtöket termő szőlővessző lehet! Igen, Krisztus képére, hasonlatosságára teremtett lények vagyunk, Krisztus nem en gros-ba szerette a népét, hanem külön külön szeret mindannyiunkat!  Megváltónk karácsony estéjén közénk jött, szeretettel meglátogatta, életével, jóságával beragyogta a kapzsi bankár Zakeust, a bűneiben fetrengő garadai ördöngöst, vagy a halott Lázárt!! Átdöfött lábbal, a húsvét vasárnapján nem diadalittason várja az emberek hódolatát, kipárnázott irodájában, hanem végtelen szerénységben maga indul útra és keresi fel az emmauszi tanítványokat, az elveszett bárányokat!  Igen, neki a századik, a kereszténygyilkos Saul is fontos, nem nagy médiakísérettel, hanem az éjnek a csendjében maga megy a damaszkuszi útra, átdöfött szívvel, hogy megszólítsa, szeretetével megszülje a népek apostolát, Szent Pált!! 
Drága jó Istenem, 2o14 hajnalán én arra kérlek, hogy minden testvéremet külön külön tudjam szeretni, és hogy a metsző késemmel, földet forgató ásómmal ott, abban a kertben szorgoskodjam, ahol a legnagyobb a gaz, a tavalyról itt maradt terméketlen kóró! Szülőföldem szeretete ott, azzal a talpalatnyi földdel kezdődik melyen állok, s mely verejtékes munkámtól megszépül, virágba borul! Népemet akkor szeretem, ha a mellettem élő  testvérem arcáról letörlöm alázattal, jósággal a gyűlölet, a harag, a félelem, a tudatlanság szennyét, hogy a megtisztult vonásain felragyogjon, a bölcsességgel szeretethimnuszt zengő, szép istengyermeki arc!  
Szeretettel, Csaba t. 

 http://www.magnificat.ro/portal/index.php/csaba-testvmainmenu-42/levelei-mainmenu-246/9475-nem-kaptok-nem-kertek