Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Honfoglaláskori ételeink

2011.02.14

 

1. Áldos

 

A magyarság ősi áldozati étele. A „feláldozott” állat apróra vágott húsából készült, zöldségek, friss fűszerkeverék (például gyömbér, fahéj és szerecsendió) hozzáadásával.

Szokás megkülönböztetni rövidlevű és hosszúlevű áldosokat (azaz pörkölteket és leveseket).

Ahogyan eleink készítették: végy egy üstöt, töltsd azt meg friss vízzel, vess bele apróra vágott vöröshagymát, s forrald fel. Mikor lobog, vesd belé a húst, majd később a zöldségeket, fűszereket.

 

2. Burok ételek

 

Burokban készült ételek (töltött ételek), például csücsür (azaz töltött tészta), töltelények (töltött baromfi vagy hal), töltött zöldségek.

 

3. Sütények, süttyönyök

 

Roston, nyárson, kemencében sült húsok.

 

4. Karakányok

 

Nyersen készült ételek, például friss zöldségek, gyümölcsök, füstölt húsok,

halak, tejsavas erjesztéssel készült ételek (úgymint sajtok, savanyított zöldségek)

 

 

A máig használatos fűszernövények közül kettő is van, melyekről francia botanikusok feltételezik, hogy a X. században a magyarok hozták be Európába. Ez a tárkony és a csombor (borsikafű). De ugyanilyen előszeretettel használták őseink a fűszerkeverékek elkészítésében a kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, a citromfüvet, a fehér mustárt, a zsályát, a gyömbérgyökeret, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribiszke) és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom)

 

Számos olyan alapanyagot használ a mai magyar konyha, melyek szimbolikus jelentésük vagy ízük miatt évszázadokon át szakács (háziasszony) nemzedékeken keresztül öröklődtek s maradtak fenn. (pl. vörös hagyma, káposzta) Jó néhány közülük máig csak nálunk használatos (pl. fehérrépa).

A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő- vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában sem használatos. S bár a tejszínt másutt is használják, de a magyar ételekben éppen a pentaton ízharmónia révén egész más jelentőséget kap. Használatos volt a borecet.

Őseink ételkészítési (tartósítási) módszereire utal a magyarok savanyúság szeretete, melyek elkészítési módjai közül néhány mindmáig egyedülálló. (pl. kovászos uborka)

 

 

A legfontosabb alapanyagok, amelyeket az ételekhez használtak a honfoglalás korában és az Árpád-korban:

 

Húsfélék: marha, sertés, juh, kecske, ló, baromfi, hal és vadak.

Tejtermékek, tojás.

Gabonafélék: tönkölybúza, alakor (ősi pelyvás búzafajta), köles, árpa és rozs.

Konyhakerti növények: zöldborsó, csicseriborsó, lencse, lóbab, zab, rozs, hajdina, vöröshagyma, fokhagyma, káposzta, sárgarépa, petrezselyem, sóska, spenót, cékla, karalábé, torma és zeller.

Gyümölcsök: alma, körte, meggy, cseresznye, szilva, szőlő, csipkebogyó, som, kökény, szeder és áfonya.

Fűszerek: só, csombor (borsikafű), tárkony, kakukkfű, szurokfű, kömény és lestyán.

Édesítőszer: méz.

Italok: forrásvíz, bor, árpasör, kumisz (erjesztett kancatej).