Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legyetek híd...

2011.08.20

Drága Aranyasszonyok és minden Nő, akihez eljutnak ezek a sorok!

Hozzád szólok, aki rendszeresen kapsz meghívót Szer-re, de nem mész el vagy tevőlegesen nem veszel részt benne. Hozzád is szólok, aki pl  - ilyen is van – nem „tudsz” meditálni vagy ha részt veszel Szer-en, ott nem érzel semmi különöset. Hozzád is szólok, aki „hiába” imádkozol, ahogy mondod, minden igyekezeted ellenére sem történik semmi…

Ha lelkiismereti okból nem veszel részt Szeren, akkor ne érezd rosszul Magad! Mert ha nemet mondasz, az is hit, az a Te hited, az a Te más álláspontod. Tisztelet illeti. Emiatt ne érezd rosszul Magad!

Nem illeti viszont tisztelet a közönyt, a semlegességet! Ez nem visz előbbre, nincs benne fejlődés, sőt rombolóvá válhat. Most, hogy a Krisztus háló egyre láthatóbban megnyilvánul, látnod kell, hogy nemcsak önmagadért felelsz. Mivel a hálóban vagy, egy nagy Egység részeként, amiben minden mindennel, mindenki mindenkivel összefügg, kapcsolatban áll, hatással van, ezért nemcsak önmagadért, hanem mindenkiért felelsz. Ezért kérlek, ne stagnálj! Legyen fejlődés, legyen emelkedés!

Mindenki maga számol el lelkiismeretével, tudja hogy miért vett vagy nem vett részt Szer-en. Mindenki ott van, ahol éppen lennie kell. Van, aki már ott „tart”, hogy személyes részvétel nélkül képes felkapcsolódni, mintha az építésnél ott lett volna, és ezt bármikor megteszi. Másoknak annak ellenére nem megy, hogy ott voltak. Megint másoknak nehézségeik vannak az imával, a meditációval is. Azt meg végképp nem tudják elképzelni, hogyan képezzenek Hidat magukból Ég és Föld között.

Drágáim!

Kérem, hogy az alábbi segítséget fogadja el az, akit érint!

Kapcsolódni, hidat képezni magunkból a leghatékonyabban imával, meditációval lehet. Igaz, valamilyen szinten minden ember kapcsolódik, anélkül nem élhetne emberi testben itt a Földön. Még „Tesco anyu, Tesco apu” és az időközben kinevelt „Tesco gyerek” is kapcsolódik, anélkül hogy tudná. Ők így teszik hozzá a maguk részét az Egészhez. De az egy másik szint, a nem tudatos. Ezt most hagyjuk. Ugyanakkor van, aki ima, meditáció nélkül is kapcsolódik, folyamatosan nyitva van. Ő nagyon is tudatában van ennek. Ez megint egy másik szint. A kettő között vannak azok is, akikhez most szólok.

Hogyan légy Híd Ég és Föld között?

Tedd ezt a hétköznapjaidban, a mindennapi életedben, TUDATOSAN! Tudd, hogy bármi lehet ima vagy meditáció. Csak fel kell ismerned, és azután tudatosan éld meg és érezd! Merülj el benne és hagyd, hogy vigyen. Valóban bármi lehet ima. Akár a gyerek iskolába vitele, akár az étel szeretettel való elkészítése, akár a mosogatás, bármilyen tevékenység alkalmas a kapcsolódásra. Mosogatás közben is lehet imádkozni, hálát adni azért, hogy azért mosogatsz, mert van ételed vagy van akiről szeretettel gondoskodjál. Ha hozzászoktatod magad ehhez a párbeszédimához, amikor saját szavaiddal mondasz imát, adsz hálát és beszélgetsz Vele, ez olyanná válik, mint a lélegzet. Folyton Vele leszel. Minden ilyen imában, de akár állandóan olyan Híd lehetsz, amin keresztül, mint egy rádiócsatornán élő közvetítésen áramlik le és fel az információ!

Hogyan kapcsolódj?

A ritmus minden élet ősforrása. Enélkül nem lenne élet. Ritmus van az univerzumban, és ritmus van itt a mikrokozmoszban is. Ami az univerzumban megvan nagyban, az megtalálható itt az elemi részecskében kicsinyítve. A ritmus nemcsak zene vagy tánc. Benne van mindenben. Koncentrálj! Ha nem találsz semmit, amire összpontosíts, egyszerűen figyelj a légzésedre! Ritmus. Figyeld a szívverésed! Ritmus. Séta közben figyeld a lépteidet! Ritmus. A mosogatás közben figyeld a mozdulataidat! Abban is van ritmus. Vasalás? Ritmus. Kenyérdagasztás? Ritmus. Olyan mint egy lassú tánc. És nem is akármilyen. Az ősök kelnek életre benne! Éld át, érezd át minden pillanatát és adj hálát, hogy benne vagy az Egységben. A ritmus magához vonzza az Egységet! Megfigyelted már, hogy amikor többen spontán dobolni kezdünk, mindnek külön-külön van egy ritmusa, majd az egész összeáll egy csodálatos Egységgé? Na erről beszélek! Ritmusa van az imának, a rózsafűzérnek, a mantrázásnak, ahogy a versnek is van. És hatalmas benne az erő! Ezért figyelj tudatosan a hétköznapi teendőid ritmusára, érezd meg, hogyan lüktet az univerzum benne.

Elzsibbad a lábad? Kényelmetlenül ülsz? Derekad nem bírja? Vagy egyszerűen nem tudod elérni a gondolatnélküli állapotot, a kiüresedést? Emiatt ne érezd rosszul Magad! Bármi lehet meditálás. Zenehallgatás és zenélés, tánc, írás, még a gyomlálás, viráglocsolás is vagy akár a főzés, vasalás. Bármilyen hétköznapi tevékenység, amire úgy koncentrálsz, hogy közben megszűnik minden, és csak az az egy van, na az meditálás. Észrevetted, hogy eltűnik a külvilág, ha nagy odaadással végzel valamit? Elveszted az időérzéked. Belefeledkezel. Ilyenkor, ha megszólal a telefon vagy megszólítanak, megijedsz. Minden olyan tevékenység, amihez azt mondjuk ihlet kell, na ez is az. Az ihlet az maga a kapcsolat isteni önmagaddal. Felemel, kiemel. Képes vagy ott hagyni bánatot, örömöt, csak amikor visszajössz, válik megint részeddé. Az ilyen kapcsolat során válsz igazán híddá. Gyakran beugrik valami. Jön egy ötlet, egy megoldás, ami előbbre viszi a dolgokat. Néha megértesz valamit. Ugye előfordult már, hogy beugrik egy megoldás, ami nagyon egyszerű és logikus? Hogyhogy nem jutott eddig eszedbe? Mert akartad! És az egod korlátozott benne, hogy felkapcsolódj oda, ahol ott sorakozik minden megoldás, csak el kell érned.

Hozzáteheted a részed a nagy Egészhez így is, egyéni, családi életed kiteljesedésében is. Mivel az Egy része vagy, és ugyanolyan fontos vagy mint bármelyik másik, egyáltalán nem lényegtelen, milyen állapotban vagy, miként éled a részedet. De teheted ezt nagyobb közösségben is. A közösség kollektív energiát termel, a tagjai hatnak egymásra és emiatt az ima, a meditáció sokkal hatékonyabb. Közösségben imádkozni, irányított meditációban részt venni már nagyobb tudatosságot és gyakorlatot igényel. De nem mindenkinek ez az útja. Ezért, ha ebben nem veszel részt, ne érezd emiatt rosszul magad!

Van még valami! Ne ijedj meg a nehézségektől! Folyamatosan légy önmagad! Ahogy a bölcs tanítás mondja: mindig tudd, ki vagy! Minden helyzetben légy tudatában annak, aki vagy! Nehéz? Az! Olykor nagyon is! Mert válságos pillanatban ez nem mindig jut eszedbe. Tehát minden helyzetben, mindig tudnod kell, ki vagy! Ha időben eszedbe jut, ez ad egy tartást Neked. Megvéd. Megváltozik a testtartásod, a járásod, a viselkedésed, és ezt átélve, ehhez kell csak a mosolyodat igazítanod. Ezt fogod kifelé is sugározni.

De könnyű ezt mondani? Rossz passzban vagy? Sorozatos kudarcok érnek? Úgy érzed egy helyben topogsz? Hogy tudnál így ilyesmire figyelni, hisz örülsz, ha este bezuhansz az ágyba? Van egy rossz hírem! Akkor is Híd vagy! Mivel ezt a levelet megkaptad, átestél már beavatáson, esetleg többön is. Vettél részt Szer-en, talán többön is. A felébredés folyamatában vagy, esetleg felébredett vagy, de csalódtál, elbizonytalanodtál, stb de nem vagy „Tesco anyu”! Olyan Híd vagy, amin már legalább egyszer ment élő adás! Óriási a felelősséged! Tudatában vagy ennek? Amikor rossz passzban vagy, akkor is Híd vagy! Vigyázz! Ezen a Hídon vagy csatornán az energia áramlik le és fel. És nemcsak energia! Éld át, merülj le, de ne maradj ott soká! Mind más feladatot vállaltunk és megvalósítása során máshol tartunk. Mind másként tesszük bele a magunk részét az Egészbe. Van, akinek gyakran kell alámerülnie. Ez a vállalása. Ő így tisztít. Ha itt Magadra ismersz, ezentúl éld meg tudatosan. Kérd a Szent Szellemet vagy hívd Jézust, Szűz Máriát vagy akit szoktál, hogy segítsen át. Merülj le és éld meg a másik oldalt, a másik oldaladat! De vedd észre, amikor jön és tudatosítsd magadban, hogy ez az! Érezd, ami vele jár! Ne maradj benne soká, majd engedd el, küldd el! Ez is megvolt, ez nem kell már Neked, ez nem tartozik már hozzád, nem részed többé. Küldd oda, ahová tartozik, és küldj utána Fényt! Ha jól csináltad, nem szabad, hogy megismétlődjön.

Kedveseim!

Mindenki mindennek minden oldalát meg kell élje legalább egyszer. Ez a nagy tisztulás vagy ha úgy tetszik maga az Út. Ha valami ismétlődik, arra oda kell figyelni. Keresd a hibát, ott a tanulnivaló! De nem lehet megúszni! Végig kell menni az Úton. Csak az ad felemelkedést. Nehéz. Néha nagyon. De ami könnyű, az ugye gyanús? Azt tanultuk, az az értékes, amiért erőfeszítéseket kell tenni. Így van ez anyagi szinten is, akár csak ha a sportra gondolunk. De így van szellemi, sőt lelki szinten is. De akkor mi van azokkal az esetekkel, amikor sorozatosan könnyen megy valakinek? És nem korrupt. Tiszta. Hát hol itt az igazság? Elárulom. Van, aki előre fizet, van aki utólag. Van, aki előlegben tudta le a nehézségeket. Van aki utólag. Egy biztos, hogy végig kell menni rajta. Nem lehet elbújni előle.

Ennek magyarázatául olvassátok Vass Albert: Funtineli boszorkány c. regénye alábbi részletét.

„Mi a kevesebb: az öröm vagy a bánat?
…Egyikből sincs több, és egyikből sincs kevesebb. Az örömnek bánattal van vége, és a bánatnak örömmel. Tehát egyforma sok van belőlük.
Amennyi az éccaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éccaka, és minden éccakához szükséges egy nappal. Minden éccaka sok-sok gyereket csinálnak ezen a világon, hogy legyen miért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt benn egy kicsit, itt bent. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa a lomja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal, s az éccaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éccaka dolgát elrendezte az Isten, de az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy mennyi jut ebből, s mennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg köll enni! Ezt is, azt is. A pulickát is, a túrót is. Aki nem keveri össze a kettőt, hanem előbb felnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…
-…De ha az ember mindig csak puliszkát eszik, puliszkát, puliszkát… és a túró szagával is megelégszik…míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek puliszka nélkül… akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni az ember? Megmarad a gyereknek?
-Aki mindig csak puliszkát eszik, mindig csak puliszkát, akarattal, s a túrót félreteszi, annak vigyáznia kell, nehogy végül a túró megromoljék.
-Ami pedig másokat illet, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A pulickát, tudod, azt mindenkinek meg köll ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A pulicka az nem romlik el, az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

 

Szeretettel,

Katus

Veitsch, 2011-07-09