Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek - út közben

Cikkek

Zarándoklat

2011.03.27

 

A Teremtő Atya az embert fejlődésének alakulása során különböző síkokra állítja. Ritka az olyan élet, ami töretlenül, egyenes vonalban halad előre földi célja és az öröklét felé. Ha elfogadom, hogy a Teremtő Kéz a teremtés óta nem pihen, akkor tudom, hogy akármi is történik velem, akármi is szakad rám, mindig nyílik előttem egy út. Mindig van számomra egy lehetőség. Lehet, hogy nehéz, lehet, hogy meredek és egészen biztosan súlyos megpróbáltatásokkal teli. Sokszor kínos lesz rajta járni, de mégis bizalommal léphetek rá, mert megint valami újat akar tőlem az Atya, a Gondviselő.

 

EGY - az út (Zarándoklat 2.)

2011.03.26

A KÉZ, ami a történetet írja, vezet engem. Csak teszem a dolgom és figyelek.

 

A szolgálat

2010.11.21

 

Ritkábban láttok engem földi szemetekkel, de érezhettek, akik rám nyitva vagytok, hogy veletek vagyok. Értetek is végzem ezt a szolgálatot....

Mintát hoztam, s bárhol dolgozom, lenyomatot hagyok. Nem jövök el sehonnan dolgom végezetlen, magamból egy részt mindig ott hagyok. Magyar vagyok...

...Ne az jusson eszükbe rólunk, magyarokról, hogy puszta, gulás, paprika…

 

 

Ruhák a szélben

2010.07.12

 

Behozom a szabadban száradt ruhákat. Magamhoz ölelem és mélyet szippantok beléjük. Szeretem. Egy hirtelen ötlettől vezetve odafordulok és megszagoltatom vele is. Tetszik neki. A szeme árulkodva mosolyog. Valami megnyílt megint. Belocsolom vagy ahogy mama mondaná, megszentelem a ruhákat...

 

Lássátok meg a Szépséget az elmúlásban!

2010.05.14

Ki írja a történetet? Ki fogja a kezünket, amivel írunk?
Aki az utat keresi, aki megmutatja, aki bevilágítja, aki rögökkel teleszórja, aki elsímítja, aki elárasztja, aki felszárítja, aki erőt ad hozzá, aki átvisz.... aki a legjobban szeret... végig, és az út közben...

Hosszabb-rövidebb szünet után újra megengedik, hogy leírjam a történeteket. Szeretettel osztom meg Veletek.

 

Régi idők - mama és a csibék

2010.05.13

Olyankor egészen máshol vagyok. Ott, ahol nincs idő. Egyelőre csak az álomban… és az emlékezésben… egyelőre…De jó, hogy van emlékezet! Az érzékelés, a megtapasztalás mintegy dokumentálására… bekerül mind az örök kartotékba… talán regiszter szerint… hogy segítsen a megértésben… így még közelebb kerülni… hogy mi mind… hogy, akik voltunk, vagyunk… és akik majd utána… leszünk…

Ezt az írást mama emlékének ajánlom...

 

Vigasz

2010.05.13

Az igazi vigasz nem itt van. Itt csak vigasztalás és vigasztalódás van... Csupa önáltatás.
„Vigasztalás sok van. De vigasz csak egyetlenegy..."

 

Döntéskényszer - jó vagy rossz

2009.11.07

Mit tettek az emberek pár száz éve, amikor valódi járványveszély volt? Amikor nem volt elektronikus média, nem volt tömegtájékoztatás, nem voltak multinacionális gyógyszergyárak, amikor nem volt védőoltás, amikor nem volt más, csak Isten és Ember? Imádkoztak. És imádkoztak. És imádkoztak... Vagy nem imádkoztak. Ez a két lehetőségük volt. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ma is ezt követnénk. És mindent EGYSZERŰEN eldöntene a HIT. Te miben hiszel?...

 

A szent szőttes

2009.10.13

 

A női lélek olyan mint egy bonyolult mintájú csodaszép keleti szőttes. Ahogy a nők egymással beszélgetnek, az is egy lassan készülő, aprólékos szövés.

A nők éppen ezért jobban, könnyebben megértik egymást, hiszen ismerik a szövés technikáját, a sorok közti, sorok mögötti tartalmat is érzik, tudják.

 

Lélek-jelen-lét

2009.10.11

Az ember igazán akkor ért meg valamit, amikor valóságos élményként átéli. Addig a legmélyebb gondolatok, tanítások is élettelen szavak a könyvekben.
Olvassuk, értjük, de nem a miénk.
Az Én-élmény, a halhatatlan lélek-tudat egyik markáns megjelenéséről írok, emlékeim közt kutatva. A történet 22 évvel korábbra nyúlik vissza.

 

Az Arany Jurta

2009.06.16

Forrás: www.aranyasszonyok.eoldal.hu

 

Aranyassszony beavatás

2009.06.15

Részlet Az Aranyasszony beavatása c. írásból

 

Az elfogadás

2009.05.25

"Az elengedés" című írás folytatása

 

Beavatás Szer-elembe

2009.05.20

Részlet Az Aranyasszony beavatása c. írásból.

 

Az elengedés

2009.05.03

Ki írja a történetet? Ki fogja a kezünket, amivel írunk?