Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemzetemhez

2009.07.01

NEMZETEMHEZ

Felvidéken faluvégén, Kárpátalján Vereckénél,

Csángóföldön s Erdélyben, Szabadkán és Újvidéken

könnybe szökik minden évben

sokezernyi szempár, szívben-lélekben.

 

Kiktől egyetlen döntéssel takarták el a Napot,

Rajzolnának újra magyar égre magyar csillagot.    

Kiknek esdeklő hangját sárba tiporták,

Mikor csörtetve vitték földjét s vagyonát.

Ki kollektív jogok ellen vasvillát ragadott,

Kinek egyetlen fegyvere szülőföldje szeretete maradott,

 

Mind büszkén mondhatja:

Ki magyart bántott,

Kérjen Tőle bocsánatot!

Kit vagonba zártak, mint holmi vágandó jószágot,

S napokig nem látta a napot,

Ki vak világát imával fényezte,

Ki porontyát idegen Földre szülte,

Mégse unt rá Teremtőre,

 

Mind büszkén mondhatja:

Ki magyart bántott,

Kérjen Tőle bocsánatot!

 

S ha hull majd rög a rögre,

Vésd eszedbe mindörökre:

A Jóisten majd jobbját nyújtja

hogy sírodból kimászhass,

s büszkén, teli torokból kiálthasd:

 

Alázatos ez a nemzet!

 

Így hát, ki magyart bántott,

Nyerjen végre bocsánatot!